Tapasztalásaim alapján gondolom, hogy a veszteségeink megélésére nem lehetünk teljesen felkészülve, ám veszteségeink feldolgozása az idő múlásával egyfajta megoldási, megküzdési stratégiát alakíthat ki bennünk.

A munkahely, a megszokott egzisztencia, a lakóhely, az egészség, a tanulás lehetőségének elvesztése vagy megváltozása, egy válás, a család széthullása, beteg vagy fogyatékos családtagtag gondozása éppúgy gyászfolyamatot indít el, mint egy szeretett ember halála.

A veszteségkezelő, gyászfeldolgozó terápia egyfajta módszer.

Célja: hogy a gyászoló képes legyen egészségben folytatni megváltozott életét, az elfogadás, és a megnyugvás érzésével, a megváltozott körülményeihez képest, és a számára legmegfelelőbb módon.

Én azt gondolom, hogy mindenkit a saját hitében a saját hite szerint kell megerősítenünk, hogy meglássa és elfogadja, majd pedig járni tudja gyógyulása útját, s hogy megtalálja saját egyensúlyát.

A csoportban önként jelenlévők gyászmunkájának vezetése, segítése egyfajta módszer alkalmazása, melynek során a csoport tagjai – egymást is segítve – tudatosíthatják, majd feldolgozhatják a veszteségük kapcsán keletkező érzéseiket, így oldódnak lelki és testi fájdalmaik.

Végső cél az, hogy a résztvevők az elfogadás és a megnyugvás érzésével gondolhassanak veszteségükre és megváltozott életüket a számukra lehető legmegfelelőbben és egészségben képesek legyenek folytatni.

A csoport lehetőséget ad a veszteséget megélőknek arra, hogy érzéseiket, fájdalmukat megoszthassák másokkal, olyan emberekkel, akik hasonló fájdalmat, bánatot élnek meg.

A csoportban való részvétel csökkenti az érintettek izolációját, ami vesztesége kapcsán kialakult.  A csoport tagjai segítik egymást, átadják tapasztalataikat és így konkrét segítséget kaphatnak egymástól is a mindennapjaik megéléséhez. Nem utolsó sorban pedig megerősíthetik a hitet önmaguk erejében, a túléléshez, a folytatáshoz vagy az újrakezdéshez.